MÁRIAPÓCS

A községről legkorábban 1280-ból találunk írásos emlékeket, amikor a Hontpázmány nemzetség pereskedett a falu birtokáért. A település az 1300-as évek elején a Gut-Keled nemzetséghez került, majd a Báthoriak lettek birtokosai. A falu neve a latin Paulus név magyar származéka. A nyelvészek a névadás módjából arra következtetnek, hogy Pócs a megye első településcsoportjához tartozik. A község Mária-kegyhely, erre utal a név mai jelzője. Máriapócs birtokosai gyakran váltották egymást. 1354 után a falu az ecsedi várnak és uradalmának tartozékaként szerepelt.

A XVII. századtól az erdélyi fejedelmek lettek Pócs urai. 1724-ben egy része gróf Károlyi Sándor, másik része a Sennyeiek birtokához tartozott. 1758-ig két földesura volt; Károlyi Ferenc átengedte itteni birtokrészét a Szent Vazul, illetve a bazilita rend javára. A fejlődő település 1816-1872-ig vásártartási joggal felruházott mezőváros volt. Híres búcsújáróhely, kegytemploma – bazilika – az 1696-ban könnyező Szűz Mária révén vált ismertté, illetve ma is látogatott búcsújáró hellyé. 1749-ben rendházat építettek és letelepedtek Pócson a bazilita szerzetesek. 1993-ban városi rangra emelték. 2005-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a bazilikát nemzeti szentéllyé nyilvánította.

Máriapócs Közép-Európa szerte ismert búcsújáróhely. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye déli részén Nyírbátor és Nyíregyháza között található Budapesttől 280 km-re. Műemléki hangulatú központjával, rendezett, virágos utcáival, valamint különböző szolgáltatásaival nagy vendégszeretettel várja a Nyírségbe látogatókat. A település országos és nemzetközi vonzását a XVIII. század elejétől búcsújáró hellyé válása alakította ki. Máriapócs hírnevét a bazilikában lévő Szűz Mária kegykép többszöri könnyezése hozta meg. Ezért központi szerepe van a méltóságot parancsoló díszes barokk kegytemplomnak, a „basilica minor”-nak. Építészeti értéknek tekinthető a kegytemplom szomszédságában fehérlő gótikus eredetű római katolikus templom is. Máriapócs Európa hírű búcsújáró kegyhely, nemzeti zarándokhely, a Máriás Háló része, valamint a Mária Út Egyesület Mariazell és Csíksomlyó közötti gyalogos zarándok útjának, a Mária Útnak egyik igen fontos megállóhelye.

Helytörténete:

Neve 1280-ban tűnt fel először írott anyagokban Pócs alakban. Nevének Mária elõtagja kegyhellyé nyilvánítása után, a XVIII. században kapcsolódott a Pócs utótaghoz.
A XIII. század végén a Hontpázmány nemzetség pereskedik a falu birtokjogáért. Az 1300-as években területének egy részét a Gutkeled nemzetség birtokolta, majd a XIV. század második felétől a Báthoriak uradalmához tartozott. 1354 után az ecsedi várnak és uradalmának tartozékaként szerepel. A XVII. századtól erdélyi-fejedelmek lettek Pócs urai. 1724-ben egy része gróf Károlyi Sándor, másik része a Sennyeiek birtokához tartozott. 1758-ig két földesura volt. Károlyi Ferenc az itteni birtok részét a Szent Vazul (bazilita) rendnek engedte át.
A fejlődő település 1816-tól 1872-ig vásártartási joggal felruházott mezőváros lett.
1749-ben telepedtek meg Máriapócson a bazilita szerzetesek és építettek rendházat. Szabolcs vármegye első tanítóképzője; évszázadokon át képzett kántortanítókat, - ami szintén Máriapócs nevéhez fűződik. A kegyhely kialakulásában szintén alapvető szerepe volt a könnyezés csodájának.

Kegykép története: E csoda története 1696-ban, november 4-én kezdődött, amikor a szentliturgia közben az egyik pócsi gazda megriadva látta, hogy az ikonosztáz Istenszülő képén Mária szeméből könnyek folynak, arcvonásai fájdalmat tükröznek. Másnap tömegesen vonultak a templomba és a templom elé a csoda tiszteletére. A könnyezés két héten át szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-áig. A korabeli feljegyzés szerint azon a napon olyan hideg volt, hogy a kehelyben megfagyott a bor és a víz is, de Mária könnyei nem.

Habsburg I. Lipót a képet 1697-ben Bécsbe vitette, ahol ma is a Szent István dómban őrzik, ám ott a kép soha többé nem könnyezett. Tíz év múlva elkészült a Mária-kép másolata, amelyik Pócson 1715-ben és 1905-ben ismét könnyezett, megszakításokkal szinte hónapokon át.

Mivel a fatemplom kicsinek bizonyult, 1749-ben megkezdték a kőtemplom építését, mely 1756-ra fejeződött be. 1948-ban XII. Pius Pápa bazilika rangra emelte.

A templom művészi képeit Boksay József és Petrasovszky Emánuel festette. Máriapócs történelmének kiemelkedő napja 1991. augusztus 18., amikor a Magyarországot meglátogató II. János Pál pápa bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett magyar nyelven a kegykép előtt. Ennek emlékére készítették el a bazilika új bronzkapuját. Az eseményre több mint 300.000 ember látogatott el.

A római katolikus templomot valószínűleg András fia, Bereck a báthori uradalom megalapítója építette. A római katolikus lakosság a reformáció idején kálvinista hitre tért át, így 1537-1767-ig a templom is a kálvinistáké volt. A XVII-XIX. század folyamán többször átalakították. 1980-ban tárták fel a középkorból származó freskót.

A templom gótikus eredetű, erre elsősorban a hosszú szentély támpillérei utalnak. A gótikára utal déli csúcsíves ablaka és templombelsőben található középkori freskótöredék. A freskó a köpenyes Máriát ábrázolja, akihez főpapok, királyok és mások könyörögnek. A torony nyugati, elfalazott ablakainak eredeti kialakítása a 14. század első felére utal.

 

 

Oldal: Helytörténet
Művelődési Ház és Városi Könyvtár - © 2008 - 2024 - mpocskonyvtar.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat