Művelődési Ház és Városi Könyvtár

Az élet keresztje

 

Az élet keresztje nagyon nehéz,

Ezer jajjal tör ránk a szenvedés,

De bízzál, van, aki fogja a kezed,

Megváltód Jézus mindig veled.

 

Ha bánat ér, vagy fájó gyötrelem,

Jézusnál a vigaszod a győzelem,

Az Ő útja a menny felé vezet,

Bízd rá nyugodtan földi életed.

 

Könnyedet törli segítő keze,

Utadat őrzi vigyázó szeme.

Szívedben él szeretete tovább,

Néked százezerszer megbocsát.

 

Ha az élet keresztje oly nehéz,

Hogy súlya alatt roskad a test, a térd,

Kezed fáradt már megremeg,

Ne csüggedj Jézus ott van veled.

 

Fájó gyászodban Ő a vigasz,

Vigyázva őrzi, követi sorsodat.

Az élet útján ott jár mindig veled,

Vállára veszi nehéz terhedet.

 

Naponta mondj egy hálaimát,

Jézus hallja a kérők szavát.

Szívedbe Ő mindig ott lesz veled,

Míg él benned a Hit, Remény, Szeretet.

2008.

 

Keresek egy csillagot

 

A zöld lombos akácfákon,

Nyíló fehér, szép virág.

Bódítóan az egész tájon,

Ontja édes illatát.

 

Halkan zúgó akác lombok,

Tavaszi dalt suttognak.

Mégis olyan búsan várok,

Siratom a múltamat.

 

Könnyes szemmel némán állok,

Nincs már nékem új tavasz,

Mert akit én visszavárok,

Nyugszik csendes hant alatt.

 

Szép májusi csendes éjben,

Keresek egy csillagot.

Nem találom fent az égen,

E csillag már nem ragyog.

2010.

 

Üres a kerti kispadod

 

Üres a kerti kispadod,

A madár kiáltozva keres.

Kutyád szimatolja nyomod,

Nem tudja, soká hol lehetsz.

 

A szőlősorok zölden,

Integetnek már feléd.

A kerti néma csendben,

Felettünk smaragd az ég.

 

A madarad dalba kezd,

Messze üzen újra neked.

A szőlőre száll, keres,

Dalára nincs már felelet.

 

A fakopáncs fáról fára száll,

Hiányzol, üres a kerti táj.

Éretten lehull a meggy,

Feketék a szederszemek.

 

Almafák kihalnak sorba,

Őszi kerted puszta lesz.

A körték is lehullnak a porba,

Nehéz az élet nélküled.

2009.

Távoli üzenet

 

A vén Hold az égen,

Oly csendesen andalog,

Körülötte gyertyaként,

Ragyognak a csillagok.

 

Az ég sötét mezején,

A kószáló felleget

Megfesti a csillagfény,

Így terelik a szelek.

 

Juhászként a Holdvilág,

Az égen lassan mozog,

A felhőnyájra vigyázz,

Számolja a csillagot.

 

Távoli fény földre száll,

Milliárd csillag ragyog,

Halk csendes az égi táj,

Üzennek a csillagok.

 

2009

 

Máriapócsi búcsúsok

 

Máriapócsi tornyok,

Messze-messze néznek,

Zúgó érc harangok,

Köszöntőt zenélnek.

 

Az égen felhők úsznak,

A téren csend honol,

A búcsúsok itt vannak,

A harang köszönt dalol.

 

Az úton elfáradva

Jöttek az emberek,

Szívüket kitárva,

Hozták a terheket.

 

Fohász és ének közt

Zokogják életünk jaját,

Testük fáradt, megtört,

Kérni jöttek Máriát.

 

A könnyező képre nézve

Mondanak el sok imát,

Könyörögve és kérve,

Szólítják meg Máriát.

 

Szívük megkönnyebbülve,

Terhek bilincse lehull,

Szemük könnybe merülve,

Életük-hitük megújul.

 

Mikor búcsúznak a képtől

Itt hagyják a terheket,

A búcsúszó énektől,

Sírnak új könnyeket.

 

A templom üres marad,

Bent az esti félhomály,

Ki magát itt kisírta

Már otthonában jár.

 

Itt hagyott gyertyák égnek,

Lángjuk égre lobog,

Pócsról vitt remények,

Szemekben ott ragyog.

2010

 

Mária Pócson könnyezett

 

Mária Pócson könnyezett,

Jöjjetek hozzám emberek.

Anyai keze átölel,

Ha szívből kérjük nem hagy el.

 

Mária mindenkit szeret,

Reménnyel tölti szíveket.

Az élet útján elkísér,

Hozzá siessünk vigaszért.

 

Imádkozz értünk Mária,

Könnyező pócsi Szűzanya.

Képed is értünk könnyezett,

Sirattad küzdő népedet.

 

Az életünk küzdő tengerén,

A sok viharban légy remény,

Ha lehull értünk csillaga,

Ölelj magadhoz, hívj haza.

2010

 

Hatvanöt szál piros rózsa

 

Hatvanöt szál piros rózsa,

Fenyőág közt koszorúba.

Búcsúzóul hoztuk néked,

Jelképezve éveidet.

 

Békén álmodtuk a holnapot,

De szíved már nem dobogott.

Elküldted szemünkre az álomkirályt,

Hogy könnyebb legyen a búcsúzás.

 

Némán lecsuktad szemed,

Imára kulcsoltad kis kezed.

Nekünk fájó volt az ébredés,

Nem ölel már minket a kicsi kéz.

 

Hiába szóltunk ajkad néma maradt,

Az ablakon beszöktek a téli napsugarak.

A szobában úr lett a félhomály,

Tudtuk teremtőd téged vár.

 

Búcsút nem mondtál nekünk,

Hogy ne fájjon fáradt szívünk.

Tudtad, nem segít a sírás,

Mert menned kellett tovább.

 

Az emléked velünk itt maradt,

Nem kellenek itt a nagy szavak.

Minden életedről mesél,

Múltad a szívünkben örökre él.

2008. karácsony

 

Az élet küzdő tengerén

 

Az élet küzdő tengerén,

Hol sebzett kis hajóm evez,

Viharok vészes erején,

Fáradt testem már remeg.

 

Hozzád kiáltok jó atyám,

Te ismered a hónapom,

Tekints kérlek mennyből le rám,

Tudod, hogy nagyon fáradom.

 

Göröngyös földi utamon

Hiszem, hogy feléd megyek,

Hívó szavad atyám hallom,

Jer, kövess gyermek engemet!

 

E földi küzdő életbe,

Hol vívok sok nehéz csatát,

A szenvedések tengerén,

Atyám te ígérsz koronát.

 

Ha véget ér az életút,

Pihenni tér a földi test,

Mely a porba visszajut,

Atyám, bocsáss meg vétkemet.

2010

 

Búcsú Irénkétől

 

Az élet harc, gyász, küzdelem,

Ott vár a nyitott sír a végeken.

Majd bezárul felette kő, kereszt,

A rideg hant mindenkit eltemet.

 

A búcsú mindig fáj nagyon,

Akkor, ha nyitva a sírhalom.

A test a földbe pihenni tér,

Imát mondunk az elmúlt életért.

 

Szerettünk, fogtuk kezed,

Te voltál a vigasz, köszönjük neked,

Utunkat vigyáztad életen át,

Tudtuk mindig hazavársz.

 

Nélküled néma lett a ház,

Felettünk lebeg a gyász.

Nekünk csillag már nem ragyog,

Lehullott fénylő csillagod.

 

Eljött a nem várt búcsúzás,

Sok volt életedben a gyász.

Az árvaság ott élt veled,

Szívedből áradt a szeretet.

 

Ma velünk sír egy gyermeksereg,

Évtizedeken át intenek a kezek.

Irénke néni kórusba zengik neved,

Miért mentél el, mindenki szeret.

 

Megfáradt szíved örökre leállt,

Feletted vágta a rendet a kaszás.

Maradtál volna, de menni kellett,

Már várt az égi angyal sereg.

 

Hited szerint választottál hazát,

Megváltó Jézusod karjába zárt.

Nékünk a búcsú fáj nagyon,

Marad az árvaság a néma sírhalom.

 

Holnap csendben hívunk tégedet,

Néma a sír, nincs már felelet.

Csak a szél sír, zokog nagyon,

Fújja, hogy a szívünkben örök a fájdalom.

 

Az élők útján mentél tovább,

Marad nekünk a gyász a búcsúzás.

Hisszük utad a menny felé vezet,

Megváltó Jézusod ott vár tégedet.

 

Találkozunk majd egyszer újra,

Az utolsó ítéleti napon,

Ha felhangzik az égi harsona,

A végső borús földi alkonyon.

 

Pihenj békén a pócsi hant alatt,

Ne zavarja semmi örök álmodat.

Szívünk a síron túl is szeret,

Nyugodj békén, Isten veled.

2007. december 29.

 

Betlehemnek nagy királya

 

Karácsonyi gyertyák gyúltak,

A csillagok kivirultak

Fent a magas sötét égen,

Csendes éji békességbe.

 

Örömhírt hozott az angyal,

Szálló fényes csillagokkal.

Égi király jött el hozzánk,

Üdvösség és béke vár ránk.

 

Egy fáradt szív ekkor megállt,

Meghallotta a trombitát.

Vándor útja így ért véget,

Meglátta a fényességet.